A fogyatékossággal élő embereket tömörítő, s összekovácsoló klub tehát pontosan 25 esztendeje él és létezik, mégpedig a megyeszékhely egyik legtevékenyebb közösségeként. A születésnapot vasárnap délután hatalmas tortával ünnepelték a sorstársak, akiket Adamecz László klubvezető, s Pál Istvánné, a Komárom-Esztergom Megyei Tehetséggondozó és Léleksegítő Alapítvány titkára köszöntött. Merthogy a 25 esztendővel ezelőtt létrejött civil szervezet gondolatának mentén 1990-ben az alapítvány is megkezdte működését a prevenciót és rehabilitációt tűzve ki célul. Ám hiába a szép és nemes gondolatok, a célkitűzések, ha nem állnak mögöttük tenni akaró emberek. Az önkéntesség éve és a születésnap alkalmából a két vezető vasárnap 21 önkéntesnek nyújtott át áldozatos segítsége, tevékenysége elismeréseként oklevelet, s ajándékot.

Az ünnepi eseményen Pál Istvánné még egy örömteli hírt megosztott a sortársakkal: Adamecz László klubvezető október 19-én a Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést vehette át.
Laci – ahogy mindenki szólítja – láthatóan büszkén mutatta meg a jelenlévőknek a kitüntetéssel járó plakettet, ám amikor beszélgetünk, első gondolatként így fogalmaz: bármilyen díjban, vagy elismerésben részesülhetek, csak azzal a tudattal tudom elfogadni, hogy én vagyok hálás azoknak, akikkel a sorstársak életéért, öröméért összefogtunk. Én a közösség által nyertem meg az önbizalmam az életre is…
Aztán kiderül, hogy sem a 25 évvel ezelőtt kezdet, sem pedig a folytatás nem volt egyszerű.
Lacit bányászként, három gyermek édesapjaként érte az ízületi gyulladás, s a rokkantnyugdíj. Amikor kerekes székes és amputált lábú fiatalokkal találkozott, akik ülőröplabda csapat szervezéséhez kértek tőle segítséget, megijedt. Ahogy meséli, akkor még a saját otthonától száz méternél nem mert távolabbra menni, s magában arra gondolt: ők nem tudják, hogy él napi kínjaival.
De hála istennek egy belső igény nem engedte, hogy lekezeljem a megkeresésüket. Akkor gondoltam arra, hogy próbáljunk egy közösséget teremteni, s majd abból felszínre jön azok igénye is, akik sportolni szeretnének. Talán a helyzet hozta a késztetést, hogy tegyek, tegyünk ezért a közösségért, és talán még egyszer kellene születnem, hogy kellőképpen felfogjam és megértsem, milyen csodálatos, ha mások örömében részt veszünk. Az önmagunk gyógyítója lehet – mesél ma már csillogó tekintettel, hozzátéve, hogy mai énjének kiteljesedéséhez mindezt meg kellett tapasztalnia, szenvednie. Azt is vallja: egy közösségben alapvető az egymásra figyelés. A klub nevével sem a hiányzó és fájó testrészeket kívánják elpalástolni, hanem az egymásra figyelést, az egymás segítését hangsúlyozni.
Bár több mint félszáz országos, köztük két nemzetközi esemény szervezése áll Laci és a közösség mögött, a legnagyobb örömmel még ma is az 1992-es, első előadói fesztivál tölti el. Pedig az a kezdet sem volt könnyű.
„Azt hiszed, hogy a rokik a színpadra a te kedvedért felmennek ugrálni?” – ezzel a kérdéssel is szembesülnie kellett, ám végül bizonyítottak, s – ahogy fogalmaz – ma is tapasztalják, hogy a kultúra és a művészettel való kapcsolat egy olyan szellemi és lélekemelő lehetőség, amely a mozgásképtelen embert életminőségében felemeli.
Nekem ezek a titkos örömeim. A melléállás, segítés, bátorítás a mindennapokban. S az, amikor ott lehetünk együtt a pódiumon, amikor árad az előadókészség, az öröm – folytatja Laci, s a „mi viszi előre?”, „mi a mottó?” felvetésre így válaszol: a közösség iránti nyitottságom és segítőkészségem abban köszönt vissza rám, hogy az én lelkem, az én fizikai állapotom lényegesen javult. Aki másokon segít, az önmagán segít. Merthogy az adott szeretet önmagunk gyógyítója. S az részesül ebben, aki ezt őszintén cselekszi is. De minden munkában, minden eredményben csak az a való érték, hogy én vagyok hálás, mert vannak szövetségeseim, hiszen csak együtt tudunk szépet, maradandót, értékeset teremteni.

A születésnapi ünnepségen oklevél elismerésben részesített önkéntesek:

Adamecz Anna
Adamecz László
Bende Rudolf
Brányi Istvánné
Brátis Istvánné
Csordás Lajosné
Dr. Bisits Márta
Dr. Rettegi Marianna
Gajdacsik Ferenc
Javorszki Andrea
Kovács Nikoletta
Kovács Tiborné
Kiss Imre
Kiss Katalin
Nagyné Bodri Andrea
Piroska Józsefné
Pokó Ferenc
Póhr Erna
Scheib József
Tarsoly Gyuláné
Zsedényi Sándorné