Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztő bűn- és büntetésteher van még a lelkükön, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalást jelent a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével.

E napon gyertyákat, mécseseket gyújzunk elhunyt szeretteink emlékére. A népi hiedelem szerint ennek az a célja, hogy a halottak ne kísértsenek, ne nyugatlanítsák az élőket. A bukovinai magyarok még ennivalót is vittek a temetőbe.

Aki ezen a napon nem tud kimenni a temetőbe, az otthon gyújt gyertyát.

Látogattunk. Minket senki se látott.

A temetőbe vittünk ki virágot.

Kik idejöttek egyszer, egy napon,

ki voltak írva sok-sok kőlapon.

Elmondtad, Nagyi, mi élők vagyunk,

De közülünk egyenként itt hagyunk

valakit mindig...

Rigó Béla