A Diákönkormányzat hagyományos rendezvényén már a kezdetektől tetőfokára hágott a hangulat, hiszen a legkisebbeknek dalukkal sikerült a tornaterembe csalogatni a Télapót is.
A kicsik ámultan tekintgettek felfelé, mert a fehérszakállú közölte, hogy rénszarvasaival az iskola tetején parkolt le, később azonban minden pillantás a színpadra szegeződött, amikor különböző, vidám produkcióikkal sorra léptek az osztályok a nagyérdemű elé.
A másfél órás műsor során a vendégek képzeletbeli utazást tehettek a tücsökkel, aki hosszú útja végén rálelt a gyönyörű szúnyoglányra, s történetük természetesen lakodalommal zárult. A repertoárban szerepelt suli rock, matróz, ír és UV tánc, kiderült, hogy a négyszögletű kerek erdőben vitán felül Dömdödöm fogalmazta meg a legszebb verset, s az is, hogy Gubicza István tanár bácsinak talán tánciskolát kellene nyitnia.
A negyedikesek egy rendkívül humoros rádiójátékkal készültek, amelyben a törpék mellett a megszorítások miatt férfi alakította a főszerepet, így Hóferikének hívták, de a szépséges királylány ruháját is az az ügyelő öltötte magára, aki korábban még a ló szerepét játszotta. A gazdasági nehézségek okán előadásukat szinte percenként szakították meg reklámokkal, majd egy tanáccsal zárták: ha tetszett a darabunk, soha el ne feledd, hogy a kemény almát csak reszelve egyed!
A hatodikosok is egy klasszikus mese feldolgozását adták elő. Az ő zenés komédiájukban még a népszerű sorozat, a Barátok Közt jelenetei is megelevenedtek Magdi anyussal, s nem a kis gömböc, hanem a számítógép „kapta be, hamm” sorra a főhősöket: a három lányt, az anyát, az apát, a dédit, a szomszédasszonyt, három fiút, Michael Jacksont, egy kézilabda csapatot, s végül magát, a mesélőt is.
A produkciók a Télapó tetszését is elnyerték, ezért az osztályok előadásait szaloncukorral honorálta, majd pedig következett a diszkó, amikor valamennyi diák megcsillogtathatta tánctudását.