A tatabányai úszó úgy gondolja, ebben a két számban lesz lehetősége kijutni jövőre Londonba, pályafutása hatodik, s egyben utolsó Paralimpiájára. Ehhez nyújtott segítséget az önkormányzata 340 ezer forintos támogatása, melyet Schmidt Csaba polgármester kiegészített 160 ezer forinttal.

Bár a kiutazás csak jövő nyáron dől el, Diána gondolatainak középpontjában már most London szerepel. A fél milliós támogatást – felkészülési és eredményességi alap - kizárólag az olimpiai felkészülésre használhatja fel a sportoló. Azon belül nevezési díj, utazási költség, sportfelszerelés, eszközvásárlás, szállás- és étkezési díj, orvosi költség, terembérleti díj, táplálék kiegészítő gyógyszer, egyesületi és bérelt gépkocsi költségtérítésének céljából kapta ezt a támogatást. Januártól kezdődik a tényleges felkészülés a Paralimpiára. Az biztos, hogy idei eredményei reményt keltőek, hiszen a mozgáskorlátozottak úszó Európa Bajnokságán Berlinben, a londoni Paralimpiára való felkészülés egyik fontos állomásán, annyi érmet gyűjtött be, amennyit nagy versenyen még soha. Öt számban indult, három egyéniben és két váltóban. A 33 esztendős hölgy mozgáskorlátozottsága miatt tanulmányait Budapesten, a Mozgásjavító Általános Iskolában kezdte meg, ott tanult meg úszni is, amibe azonnal beleszeretett. Mint mindenben, az úszásban is a legjobb akart lenni, így egyre többet edzett. 13 évesen bekerült a felnőtt válogatottba, s részt vett az 1991-es Európa Bajnokságon, ahol egy 5. és egy 6. helyet szerzett. Ezután számára nem volt kérdés, mi az újabb cél: a Paralimpia. 14 évesen Barcelonában 50m pillangón bronzérmes lett, 1996-ban pedig, az érettségi után Atlantában a 4x50m-es vegyes váltóval aranyérmet szerzett. Tanulmányait a Veszprémi Egyetemen folytatta, s mivel az úszástól nem akart megválni, bekopogtatott a helyi úszó klubhoz, ahol, bár korábban soha nem foglalkoztak mozgáskorlátozott úszóval, örömmel fogadták. A következő esztendőkben sorra jöttek az egyéni csúcsok, megszerezte tanári diplomáját, majd elvégezte az úszóedzői szakot, 2004-ben pedig párjával Tatabányára költözött, s átigazolt a Tatabányai Vízmű Sport Egyesülethez. Athénban 2004-ben 50m pillangón 4. lett, 50m háton 5., s közben a megyeszékhelyen is elkezdte mozgássérült gyerekek úszásoktatását. 2004 őszén még csak egyetlen tanítványa volt, ám számuk szépen gyarapodott, s ma már többen versenyeznek is. Közben természetesen maga is hasonló elánnak folytatta a versenyzést.

„Én nagyon sok jót kaptam az úszástól, ami azt hiszem segített, hogy könnyen beilleszkedjek a társadalomba. A sport sok mindenre megtanított. S hiszem, ha az emberek látják az eredményeket, akkor az első gondolatuk nem a sajnálat lesz, amikor ránk, mozgáskorlátozottakra pillantanak” – mondta Diána, amikor hitvallásáról kérdezték. Arra a kérdésre pedig, hogy London után miért tervezi az „elköszönést”, így válaszolt: „Azt hiszem, már abbahagyhatom. Jövőre pont két évtizedes válogatottságot tudhatok magam mögött. Nagyon nehéz összeegyeztetnem az életem az edzésekkel, viszont ott vannak a gyerekek, akiket nagyon szeretek oktatni. Egy biztos: London után, ha abba is hagyom a versenyzést, én akkor is mindig ott leszek az uszodában.”