A mindenszenteket megelőző naphoz kapcsolódik az angolszász eredetű halloween is, ennek elnevezése az angol All Hallows Eve kifejezésből származik, ami magyarul annyit tesz: mindenszentek éjszakája. Ez a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája.
Halloween az egyik legrégibb ünnep. Mai formája az évszázadok során több kultúra: a római Pomona-nap, a kelta Samhain (írül: szó-in, skótúl: szaven) fesztivál és a keresztény mindenszentek napja hagyományainak keveredésével alakult ki.

A kelták két évszakra osztották fel az évet. A tél Samhainkor, azaz az október 31-ről november 1-re virradó éjszakán kezdődött, és május 1-ig (az ünnep neve Beltaine) tartott. A kelták számára a halloween volt a legjelentősebb ünnep, mert az óesztendő végét és az új esztendő kezdetét jelentette, éppen ezért szorosan kötődött a halotti kultuszhoz is.
A régiek úgy hitték, hogy ezen az éjszakán elvékonyodik az élők és holtak világa közötti hártya, ezért, hogy megvédjék magukat az ártó szellemektől, ijesztő arcú töklámpásokat faragtak, és belsejükbe egész este égő gyertyát helyeztek, de ugyanezt a célt szolgálta a jelmezöltés is.
Ma leginkább az angolszász országokban van jelentősége (Amerikában a kivándorló írek és skótok honosították meg), de az elmúlt évtizedekben világszerte nő az ünnep népszerűsége. Nagy-Britanniában és Amerikában ezen az estén kicsik és nagyok egyaránt ijesztő jelmezeket öltenek magukra, a gyerekek pedig háztól házig járva édességet gyűjtenek, a zsákmányért cserében pedig megkímélik a háziakat csínytevéseiktől.